2016. február 23., kedd

6. fejezet - A leendő anyuka

Sziasztok! Mint láthatjátok, előbb kész lettem az újjal, mint általában, hála annak, hogy az osztályom nagy része múlt héten Sorrentóban volt. A lényeg, amit ehhez most hozzá szeretnék fűzni, hogy legyetek szívesek kommentet hagyni ott alul, vagy chaten, mert szeretném tudni a véleményeteket. 
Valamit hozzátenném még azt is, hogy nekem már kész van a Burning Up-hoz egy extra, különálló fejezet, ami valahogy sehogy sem illik a történetbe. Arra gondoltam, megkérdezem tőletek: Rakjam-e ki a blogra, vagy sem? Kíváncsiak vagytok rá? 
És ismételten kommentbe és chatbe kérném a válaszaitokat. 
Puszi: Rhyssa xoxo

******

Szinte tapintani lehetett a feszültséget a szobában. A levegő izzott, és Ha Ra talán jobban izgult, mint a vele szemben ülő nő, és a mellette helyet foglaló Hyun Joong. Hármukon kívül jelen volt még két ügyvéd, valamint a “boldog” apuka két barátja is.
Mindenki arra várt, hogy az elnök belekezdjen a mondanivalójába, azonban ő csak szótlanul meredt az asztalon lévő csészére, és az abban feketéllő erős kávéra.
  - Megtudhatnám, hogy mi az oka annak, hogy idehívott, elnökasszony, vagy üljek még egy darabig, amíg valaki arcába nem szuggerálja azt a rohadt kávét? - csattant fel végül dühösen a leendő anyuka, sokáig tartó hosszas várakozás után. Ekkor végre a cég vezetője is ránézett, és nyugodtan, kedvesen elmosolyodott.
 - Elnézését kérem, Cheon Ah-ssi, csak elég kellemetlen számomra a helyzet. Fogalmam sincs, hogyan kéne belekezdenem, hogy ne tűnjek illetlennek. - Zavara kiült az arcára, ahogy ezeket a szavakat mondta. Az említett a kellemes hangszíntől valamennyire lehiggadt, és az okait is el tudta fogadni a másik nő szótlanságának. - Talán egy bocsánatkéréssel kellene nyitnom, elvégre elődöm, Kim Jin Ho erőszakossága és a helyzethez való szakértelmének hiánya miatt. Persze, ezzel nem azt állítom, hogy én sokkal hozzáértőbb lennék, de lássuk be... Jin Ho nagybátyám nem képes egy nő fejével gondolkodni.

Cheon Ah az utolsó szavak hallatára jóízűen, szívből felnevetett. Ezen megnyivánulásának oka valahol a szórakozás és a megkönnyebbülés érzése között lehetett, ugyanis mikor megérezte a mondatok mögött megbúvó halvány szarkazmust, már akkor úgy gondolta, jól ki fog jönni Ha Rával.
 - Tudja... Kedvelem önt. Sokkal szabadabb és nyitottabb, mint az elnök úr volt, elnökasszony - mondta, miután a féktelen jókedve kicsit alábbhagyott, és képesnek érezte magát arra, hogy kuncogás nélkül ejtse ki a száján a gondolatait.
 - Ugyan, hagyjuk a titulusok használatát. Szólítson csak Ha Rának. Ideiglenesen vagyok csak a cég vezetője, amíg a nagybátyám fel nem épül a baleset okozta sérüléseiből - mosolygott rá kedvesen a nőre, miközben udvariasan kezet nyújtott. Így hogy a bemutatkozáson túl voltak, sokkal kevésbé kellett a formalitásokhoz kötődnie, mint egyébként.
 - Ez esetben, Ha Ra-ssi, megtudhatnám, mi az oka annak, hogy találkozni akart velem? - Ezúttal a nő hangjában nem volt düh, csak kíváncsiság. Már őszintén érdekelte, mi lehetett olyan fontos, hogy nem lehetett vele várni.
 - Rendben, akkor felvázolom a helyzetet. Tegnap megtudtam Hyun Joongtól, hogy ön feljelentette őt, bántalmazásért - mondta, de mikor meglátta a leendő anyuka riadt tekintetét, mosolyogva hozzátette. - Természetesen nem akarom bántani, nem fogom kérni, hogy vetesse el a babát, sőt, lefizetni sem szeretném. Csupán csak beszélgetni szeretnék önnel, mint nő a nővel. És ez lenne az, amihez nem kérnék társaságot - pillantott végig a helyiségben elhelyezkedő férfinemű egyéneken. Azok - értve a célzást - egyenként kivonultak az elnök irodájából, azonban Hyun Joong még vetett egy gyors, bizakodó pillantást Ha Rára, aki mosollyal nyugtatta meg az aggódó férfit.
 - Na szóval, arról lenne szó, hogy…
******
A barna hajú énekes fel-alá mászkált a folyosón, az immár kulcsra zárt ajtó előtt. Ideges volt, félt, és talán egy kicsit izgult is. Fogalma sem volt róla, miről beszélgethetnek azok ketten ott bent, már fél órája. Néha felhangzott egy-egy kacaj, vagy éppen “Ezt te sem gondolhatod komolyan!” felkiáltás, de ezen kívül nem hallatszódott semmi. Ugyan a barátai próbálták lenyugtatni, leültetni az egyik székre, egyszerűen képtelen volt leállni.
Vajon mit csinálnak azok ott bent? Miről beszélhetnek? Mit akar Ha Ra elérni ezzel az egésszel? – futottak át a férfi agyán a gondolatok. Továbbra sem állt le a mozgolódással, és ugyanannyira ideges volt, mint addig.
Aztán további fél óra csendes várakozás után kinyílt az ajtó, és két nevető nő lépett ki rajta.
 - Elmegyünk enni. Jöttök ti is? – kérdezte Hyun Joongra mosolyogva Cheon Ah, mire mindenki döbbenten meredt a várandós nőre.  A megszólított csak kábán bólintott, mire a leendő anyuka belékarolt, és elindult a lift irányába. A többiek furcsállva néztek az elnökre, az pedig a ki nem mondott kérdésekre csak annyit válaszolt:
 - Női praktikák – mondta, miközben megvonta a vállát, és a pár után sétált. Együtt beszálltak a liftbe, és elindultak vele lefelé.
*****

“ – Figyeljen, Cheon Ah-ssi. Remélem, tisztában van vele, hogy ha valóban elindítja a pert, akkor az tönkreteheti Hyun Joong karrierjét – amit valószínűleg ön sem szeretne. Teljesen megértem, ha ki van akadva, hiszen én is ki lennék, azonban… - mondta Ha Ra, de a leendő anyuka félbeszakította.
 - Nem azért jelentettem fel, mert én akartam. Tekintve, hogy semmilyen testisértés nem történt,így nem is állt szándékomban ezt megtenni. Az egész az SM ötlete volt. Megfenyegettek, hogy tönkreteszik a családomat, ha nem teszek feljelentést Hyun Joong ellen. Az volt a tervük, hogy mikor Jin Ho elnök tárgyalni megy velük, balesetet okoznak. Így a cég egy nem hozzáértő kezébe kerülne, és a Y.G. Entertainment tönkremenne. Az ügyvédet is ők adták mellém – mesélte el a teljes történetet a nő. Az elnök elborzadva hallgatta végig a történetet, és a nagybátyja kórházba kerülésének valódi okát.

Miközben a másik beszélt, egy ötlet kezdett körvonalazódni a fejében. Azonban ehhez arra volt szükség, hogy előbb meglátogassa az egyetlen élő rokonát a kórházban, amihez azonban egyáltalán nem volt kedve. De, mivel a szükség így hozta, úgy tűnik, mégis kénytelen lesz megtenni.

 - Cheon Ah-ssi, most elmagyarázom, mit fogunk tenni, rendben? – kérdezte, miután végighallgatta a másik mondandóját. Az csak bólintott, jelezve, hogy folytassa csak. – Ön egyenlőre nem vonja vissza a pert mindaddig, amíg én nem szólok. A tárgyalások úgyis csak jövő hónapban lesznek, így nem szükséges nagyon sietnünk. Én pedig beszélek Jin Hoval, valamint az SM elnökével. Megoldjuk, méghozzá úgy, hogy sem önnek, sem a családjának nem lesz semmi baja, rendben? – mosolygott rá Ha Ra, majd bíztatóan a kezére tette a kezét.  Ezután már csak laza, egymást megismerős beszélgetés következett, mindenféle szórakoztató, vagy éppen hitetlenkedést keltő sztorikkal.

*****

- Ugyan, Hyun Joong-ah, nem lehet az annyira csípős! – nevetett rá a férfira Ha Ra, majd az evőoálcikáival a szájához emelt egy kis kimchit. Bekapta, megrágta, és jóízűen lenyelte. – Nem értem, mi bajod van vele. Hidd el, találni ennél csípősebbet is – mondta a még mindig lihegő barna hajúra pillantva, majd ismét a kimchiért nyúlt.
Már vagy fél órája ott ültek a kis utcai árusnál, és nevetgélve ették a csípősebbnél csípősebb ételeket. Cheon Ah és Ha Ra gyakran jókat nevettek a színész vörösödő fején, és azon, hogy mennyire nem bírja az erős ételeket. Azonban, amikor az elnök odakiáltott az árusnak, hogy kérik a legerősebbet, a férfi teljes erejéből tiltakozni kezdett.
 - Ugyan már, Ha Ra-ssi, ezt ön sem gondolhatja komolyan… - nézett rá kétségbeesetten a nőre, ám annak félelmetesen megvillanó tekintetétől benne ragadt a szó.
 - Ahjumma, két adaggal kérünk! – kiáltott oda ismét az idősödő néninek, aki már hozta is az ételt.
 - Mi ez a hirtelen lelkesedés, Ha Ra-yah? – kérdezte mosolyogva az eladó, miközben pajkosan a lányra kacsintott. Az csak elvette tőle mind a két tányért, és az egyiket az énekes elé rakta.
 - Ez a büntetésed, amiért még mindig nem vagy hajlandó tegezni, noha a mai nap folyamán már vagy ezerszer megbeszéltük. Szóval edd csak meg, Hyun Joong-ah. Az egészet. – A nő hangja ijesztően csengett, így a “kísérleti alany” nagyot nyelve látott hozzá az ételhez. Cheon Ah kuncogva figyelte a szenvedő férfit, és nem volt képes eltejteni megkönnyebbült, jól szórakozó ábrázatát.
Nagyon örült neki, hogy az elnökkel ilyen jóban lettek, és hogy a nő hajlandó segíteni neki ebben az ügyes-bajos problémában – még úgy is, hogy ezzel valószínűleg veszélybe sodorja saját magát.
Márt éppen nyúlt volna, hogy segítsen a gyermeke apjának elfogyasztani az extra csípős ételt, amikor Ha Ra keze megakadályozta ebben.
 - Eszedbe ne jusson! – szólt rá a lányra az elnök rosszallóan. – Oda kéne figyelned arra, hogy mit eszel. Az ilyen kaják nem tesznek jót a babának.
 - Igazad van…  - szégyellte el magát a leendő anyuka, és végigsimítva a még éppen csak látszódó pocakján, gügyögni kezdett neki.
 - Egyébként, Cheon Ah-yah… Mondd csak, mit dolgoztál, mielőtt ez a sok hűhó elkezdődött volna? – kérdezett rá Ha Ra nyíltan arra, ami érdekelte. Kíváncsi volt, hogy egy ilyen szép lány, aki olyan tökéletesen nézett ki, még így, várandósan is, mit csinált az iskolái elvégzése után.
 - Pincérnő voltam. Édesanyám szerette volna, ha egyetemre megyek, de én akartam rá megkeresni a pénzt, hogy fizessem a tandíjat, így dolgozni kezdtem. Aztán megszerettem ezt a munkát és ott ragadtam, de végül, mikor kitudódott az oppával való kapcsolatom, kirúgtak. – Kedvesen mosolygott, miközben beszélt, mint aki nem bánt meg semmit. Talán valóban így érzett, annak ellenére, hogy ha középiskola után rögtön egyetemre ment volna, akkor most nem lenne terhes egy idol gyermekével, és az élete normális mederben folyna. Azonban ő úgy érezte, hogy ez a sorsa, és boldogan fogja leélni az életét, a gyermekével maga mellett, akinek megpróbál majd mindent megadni.
 - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, legyél pincérnő az éttermemben? – tette fel a kérdést Ha Ra, amin már sokat gondolkozott. – Tudod, az alkalmazottak nálunk inkább családtagok, mint beosztottak. Szívesen látunk mindenkit ebben a kis családban – mosolygott rá Cheon Ah-ra a nő. Egyáltalán nem éreztette azt a másikkal, hogy sajnálja, mert igazából nem is volt így. Valóban abba a közösségbe kívánta, úgy érezte, vinne egy kis színt a hétköznapokba. – Ha gondolod, még az üzlet feletti lakásba is beköltözhetsz, úgysem használja senki. De persze mindezt csak akkor, ha te is úgy szeretnéd – tette hozzá azért, hogy a lány ne érezze úgy, mintha kényszeríteni akarná.

 - Ez nagyon kedves tőled, Ha Ra-yah, de még át kell gondolnom. Nem szeretnék betolakodó lenni, és senkinek nem akarok a terhévé válni – felelte szerényen az ajánlatra, azonban erre az elnök csak reménytelenül megrázta a fejét.
 - Senkinek nem lennél a terhére, hidd el. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk oda? Bemutatnálak mindenkinek, megismerkedhetnél velük, és láthatnád, hogy senki sem tekintene rád nyűgként.

Hyun Joong eddig csak mosolyogva figyelte a két beszélgető nőt, nem érezte úgy, hogy szükséges lenne beleszólnia. Bár az még neki is új volt, hogy a volt barátnője miatta veszítette el a munkáját, és bűntudata is volt miatta, azonban belátta, hogy ez már a múlt, amin változtatni nem tud.
 - Szerintem el kéne mennünk. Miért ne? Te is új emberekkel ismerkedhetnél meg, Cheon Ah-yah, és szerintem el kéne fogadnod az elnök asszony ajánlatát. – a színész most már amolyan “csakazértsem” elhatározásból nem tegezte a felettesét, sőt, hogy idegesítse, még az újonnan kapott titulusát is használta. Az csak szúrós szemekkel, és “Ezt még visszakapod”-tekintettel meredt az énekesre, majd mikor a hirtelen jött farkasszemezésük végetért, karon fogta a várandós lányt.
 - Akkor ezt megbeszéltük. Szálljunk be az autóba, és menjünk! – inditványozta az étteremtuéajdonos, ám mielőtt véghez vihette volna a cselekvését, odasétált a kis bódé tulajdonosához. – Ahjumma, írja a számlámra, rendben? Holnap jövök, és fizetek, ahogy szoktam. – Az idős hölgy csak nevetve bólintott, és ahogy a kis csapat elvonult, mosolyogva nézett utánuk.
 - Nagy csibész vagy te, Kim Ha Ra… - nevetett magában, ahogy visszaidézte a kislányt, ahogy ott ülve a nővel szemben, jóízűen ette a csípősebbnél csípősebb ételeket. – Örülök, hogy ez a tulajdonságod nem veszett el.

*****
 - Srácok, megjöttem! – kiáltott be az étterem ajtaján a tulajdonos, mire az alkalmazottak köré gyűlve egyenként megölelték. – Milyen volt a tegnap este? – nevetett rájuk, amit a többiek jóízűen viszonoztak.
 - Hiányzol, főnök! – jelentette ki Lee Dak Ho, ahogy feltűnt a konyha ajtajában. – So Yi-ah egyfolytában ugráltat mindenkit. Na, nem mintha rá hagytad volna a vezetést – nevetett rá az említett pincérlányra a férfi, mire az fülig vörösödött.
- Hékás!

Ha Ra jót nevetgélt mindenkivel, ami nyugtatóképp hatott a másik kettő vele érkezettre. Cheon Ah elhatározta magát a munkábaállás mellett, Hyun Joong pedig megnyugodott, hogy az ex-barátnője jó kezekben lesz.
 - Srácok, bemutatom a lehetséges leendő pincérnőnket, Yoo Cheon Ah-t, és a híres – bár inkább hírhedt – Kim Hyun Joong-ot.
Hiába hangzott el a színész neve is, mindenki csak a hirtelen a középpontba került, félénk nővel foglalkozott.
 - Mi az, hogy csak lehetséges? Inkább biztos! Szükségünk van egy ilyen csinos kis pofira, biztos vonzaná a vendégeket! – mosolygott rá az egyik fiatal fiú a terhes lányra, aki azonnal fülig vörösödött.
- Mun Jun Seo, azonnal hagyd abba! Megijeszted Cheon Ah-yaht! – rivallt rá Ha Ra a szőke pincérre, mire az azonnal védekező testtartásba helyezkedve, hárította a nő szavait.

Ekkor határozta el magát végképp a maradás mellett a leendő anyuka. Jól érezte magát a közösségben, az emberek kedvesnek tűntek, és tényleg olyan volt az egész, mint amikor összejön a család. Neki pedig pont erre volt szüksége.

******
Köszönöm szépen, hogy elolvastad! És ne felejts el a kommentet!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése